A tegnapi illetve mai napom a tanulással telt, behoztam a töri, irodalom és nyelvtan lemaradást. Kidolgoztam 13 tételt, meg még egy csomó törit is. Konkrétan mostanra odáig jutottam, hogy már lüktet a szemem a monitor folytonos bámulásából kifolyólag, meg remeg a kezem a sok gépeléástől:). Mára elég is belőle, meg most már készülődök a bulira. Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! Jövőre jelentkezem. :)

Ez a téli szünet több szempontból is roppant hasznos. Végre van időm megnézni és megszerezni egy csomó filmet, amit már nagyon régóta szeretnék. Tegnap írtam egy listát azokról a filmekről, amik nekem kellenek, tele nagy klasszikusokkal… 3 oldal lett. Emellett aludhatok délig, ha olyan kedvem van, megjegyzem ezt tegnap meg is tettem. Sokat tudok találkozni a barátaimmal és velük lenni. :) A tanulással is végre utol tudom érni magam, ami egyelőre még csak szándék illetve ötlet szinten mozog, de ott roppant határozottan. Talán ma a megvalósítása felé is teszek lépéseket, de azért semmit nem szeretnék elkapkodni. A gépemet is rendbe teszem szépen lassan, selejtezek, aztán nemsokára majd archiválok is. Egyébként meg 2-án és 3-án megyek túrázni Budapest környékére. Csúcs-hegy, Hármashatár-hegy (495m), Pálvölgyi-barlang, Szemlő-hegyi-barlang, Budai-hegység. Nem egy Peleaga (2609m) de azért jó lesz.

Ha jön az ihlet majd írok.

Most hogy itt a Karácsony, és itthon vagyok, meg ráérek, úgy döntöttem írok megint egy kicsit, hogy mi is történt az elmúlt 3 hónapban. A suliban megkezdődött a 12.-es hajrá, tételek, témakörök, ismétlés, felelés, dolgozat, projectmunka… van elég dolgom ebben az évben. Az érettségire készülés megyeget, de eléggé elmaradtam így a szünet előtt, úgyhogy ideje utolérni magam. A heteim nagyon zsúfoltak, heti 6 táncpróba (angol keringő, palotás, 2 osztálytánc, meg 2 rendes tánc) mellé viszont van egy rakat lyukasórám, aminek egy részében mégiscsak bejárok órára, mert nem tudok magammal mit kezdeni. Az angoltól szerencsére egy életre megszabadultam, bár lehet, hogy egyszer még megpróbálok összeszedni egy felsőfokú nyelvvizsgát is. Az érettségit sikeresen letettem, ötös lett, a százalék lehetett volna jobb is, de ez most így sikerült, remélem ez is elég lesz. Szalagavató január 17-én, megy a készülődés. Ja és persze ott van a tablófényképezés is… Nagy nehezen és nem mellesleg óriási csaták árán megegyeztünk a kosztümanyagban, a blúzanyagban, a táncokban, a táncruhában, a fényképezkedős blúzban, és ahhoz a nyakláncban. Nem volt sima menet, kiabálással és veszekedéssel színesített folyamat, de végre mindenben megegyeztünk. Gondolom mondanom sem kell, hogy nem a 7 fiúval volt a probléma…:) Illetve a tabló még hátra van.

A Karácsony nyugisan telt, mindenkinek tetszett az ajándék, amit kapott, meg úgy megvolt a családi béke. A karácsonyi hangulat mondjuk még mindig nem nagyon fogott el, lehet, hogy ennek a verőfényes napsütés az oka, ami viszonylag szokatlan így decemberben, de az is lehet, hogy én vagyok túl régimódi. Azért a hó kicsit ellensúlyozza a napot, csak kérdés meddig bírja?!

Idén is volt Röfibuli, hangulat szempontjából az előző években jobb volt, viszont most táncoltam a legjobbat.

Szilveszterkor szokásos táncosbuli, szerintem idén is hozza a szokásos hangulatot.

Na hát röviden ennyi, nem vagyok a fogalmazóképességem csúcsán, de majd igyekszem legközelebb.

Talán ha lesz időm, nem hanyagolom így el a blogot, de nem ígérek semmit.

Remélem maradt még olyan lelkes versenyző, aki néha megnézi a blogomat.

Csak azért írok, hogy senki ne mondhassa, hogy megint lehibernálódott a blog. Igazából eddig azért nem írtam, mert az égvilágon semmi említésre méltó nem történt, azt meg minek írjam meg. Talán annyit, hogy voltam kedden Pesten, megnézni a többieket a müpában. Hát nekem nagyon tetszett a műsor, a mieink nagyon szépek meg ügyesek voltak, ők voltak a legrendezettebbek, legegységesebbek. Maga az épület meg tök szép, meg modern, ja és nem mellesleg óriási. Hát kb. ennyi volt említésre méltó. Nemsokára Heti Hetes, aztán meg alvás, mert holnap fél8 kor németóra! Hurrá, hurrá.

Úgy érzem, éppen ideje, hogy írjak ide valamit. Meg most különben is olyan írós hangulatom van. Tudom, némi lemaradásban vagyok, szóval írok egy pár sort arról, mi is volt augusztusban. Nagyjából minden nap benn voltam este sokáig biciklivel a városban, leginkább augusztus eleje óta azzal közlekedem. Voltam táncos buliban, Dorozsmán, szintén biciklivel, ami így visszagondolva nagyon nagy hülyeség volt. Mondjuk megfelelő mennyiségű üzemanyaggal feltankolva hazafelé már nem is volt annyira vészes az út.
A hónap végén elkezdtem tanulni az angol vizsgámra, meg elkezdtem szemészhez járni. 4szer voltam a szemészeten, de azért végre meglett a szemüvegem, nem is olyan vészes. A vizsgám 4es lett, de nem baj, elfogadtam a jegyet, mert nem vagyok hajlandó érettségi után bejárni angolórára.
Táncon nincs semmi különös, Sztárcsanád (by Betti) berobbant a csoportba, és hát minden borult, de hát ez van, nem tudunk ellene mit tenni. Egész első félévben Z. tartja majd a próbákat, semmi Führer...
Kedden lesz egy nagyszabású műsor Pesten, Állami, Honvéd, stb. megyek megnézni, meg hát persze tőlünk is megy 15 pár. Biztosan jó lesz, ha valakit érdekel, bővebb infó itt.

Igazából nagyon nem tudok miről írni, suliban beindult az érettségi láz, tételek, témakörök, felelések, dolgozatok már az első héten, De hát sajnos ez az év erről szól. Az órarendem aránylag rendben van, 35 óra, sok-sok humán tárgy, ami nem feltétlenül pozitív… A filozófia tantárggyal pl. még nem vagyok kibékülve.

Majd jelentkezem, ha megint elfog a közlési vágy.

Megint jelentkezem, bár nem sok minden történt velem.
Volt bulizós, őrült, játszóteres fókán táncolós napom, volt punnyadós, olvasós, volt vásárolós, reklamálós, volt névnapozós, volt kórházban látogatós, filmnézős, pizza evős, angol vizsgára készülős és csak lazán ismerősökkel beszélgetős. Szóval minden rendben, telnek a napjaim, nem túl mozgalmasan, de azért poén. Ja és voltam szabadtérin, szimfonikus koncerten, tetszett. Nem írok többet, mert minek. Ja és mielőtt meg lennék gyanúsítva, nem vagyok se rosszkedvű, se depresszív hangulatú.

Hát visszatértem. Igazából már hétfőn olyan este nyolc körül megérkeztünk. Aztán a tegnapi napom alvással telt, szó szerint, ugyanis délután háromig fel sem ébredtem:). Egy kis beszámoló.
A túra összességében nekem a legjobb volt az elmúlt három közül. Gyönyörű helyen voltunk, (majd rakok fel képeket) a társaság is egész jó volt, (bár volt már jobb is). Csak úgy nagy vonalakban a történtek:

1. nap: az egész nap utazással telt, de azért pihenőként megálltunk, megint megnéztük Temesvár főterét, mint két éve. Este felállítottuk a sátrakat egy nagyon jó táborhelyen, vízparton, jobbra, balra óriási hegyek, ami gyönyörű, csak megvan az a hátránya, hogy a tábor egy szélcsatornába került, ebből kifolyólag egyik éjszaka arra ébredtem, hogy az arcomtól kb. 10 centire van a sátor teteje.

2. nap: elmentünk az első túrára, nem tudom pontosan milyen magasra, de mentünk minimum 500 méter szintet, egyébként csak 21 km volt. A végén sikerült még időben a táborhoz érni ahhoz, (mivel az elején mentem) hogy ne legyen nagyon hideg a fürdéshez:)

3. nap: a nap elég esősnek, hidegnek indult, úgyhogy elmentünk a Kazán-szoros közelébe busszal, és ott hajóztunk egyet, megint láttuk Decebal szobrát a sziklafalban. Este volt egy kis pihi, az első túra által izmokra mért sokkból való kikecmergés, miegymás.

4. nap: szerencsére már újfent jó időnk volt, úgyhogy elmentünk megint egy túrára, ez olyan 25km-esre sikerült, mert az eltévedés sem maradhatott ki, úgyhogy egy helyi román pásztorszerűség segítségével találtuk meg végül az utat.

5. nap: eredetileg Herkulesfürdő meglátogatása volt a program, de 10 km-t kellett volna gyalogolni betonon (!!), mivel bedöglött a busz, úgyhogy végül is egy páran maradtunk a táborban, fürödni, úszni, kártyázni, táboréletet élni. Szerencsére mi jártunk jól, mert a többiek elmondása szerint Herkulesfürdőn senki nem ment bele a meleg gyógyvízbe annyira koszos volt. 6. nap: elérkezett a nagy megmérettetés ideje, ugyanis elindultunk a túra legnehezebb részét megközelíteni: a Retyezát-hegységet. Az lett a dologból, csak hogy ne legyen minden olyan egyszerű, hogy meg kellett állnunk a buszt megszerelni, úgyhogy a hegyre vezető út közelében letáboroztunk szürkületkor, persze eső után, úgyhogy jó hideg volt.

7. nap: könnyített felszereléssel: 2 kenyérrel, 2 székelykáposzta konzervvel, és két parasztos pástétommal:) plusz egyénileg változó keksz mennyiséggel megpakolva a ruhákkal és vízzel együtt elindultunk fel a hegyre, (természetesen polifoam és a hálózsák sem maradhatott el) úgyhogy a 65 literes hátizsákom teljesen tele volt, kb. lehetett 10-12 kiló, úgyhogy abszolút könnyített volt:). Kilométerben nem tudom mennyit mentünk, de 800 m szintkülönbség tuti volt, a többit már meg sem mertem kérdezni. Felmásztunk a Jorgován csúcsra (2014m) Estére tábort vertünk egy kempingszerűségben, ahol más magyarokkal is találkoztunk. Este a szokásos tábortüzes éneklés, tábori élet:)

8. nap: elindultunk megtenni a túra durvább részét, felmásztunk szintben 500m-t, aztán a Bukura-tónál letettük a cuccot, és megmásztuk a Peleaga-csúcsot (2509m) újabb 500 m megtételével, majd visszamentünk és cuccokkal együtt mentünk még 200m szintet, de közben megálltunk egy negyed órára hógolyózni, ugyanis volt hó. Azért az élmény, hogy az ember júliusban, pólóban és rövidgatyában hógolyózik. Ezek után mentünk, immár lefelé 1400m-t ember nagyságú és annál kisebb köveket, de végig köveken, ami plusz 10 kiloval különösen nagy élmény, és végképp jót tesz a térdnek. A túrának ezen a pontján értem el a holtpontot, hogy én most innen nem megyek tovább, annyira fájt a térdem meg főleg a bokám, de aztán nagy nehezen csak átlendültem ezen is. Estére végül elértük a táborhelyet és egy páran kint aludtunk a szabadég alatt, mert nagyon jó volt az idő (már a korábbiakhoz képest) és még hullócsillagot is láttam:). Érdekesen aludtunk, ugyanis a hegyeknek van egy olyan tulajdonsága, hogy lejtenek, ezért folyamatosan csúsztunk lefelé, de akkor is ott aludtam a legjobbat.

9. nap: indultunk haza, de azért még megálltunk néhány helyen (Vajdahunyad, Marosillye, Guraszáda) útközben. A mehádiai borvidéket sem hagyhattuk ki, úgyhogy a hangulat jó volt hazafelé a buszban.

Hát röviden ennyi történt, azért ez is elég hosszú lett, de ég így is tudnék mesélni a túráról órákig.
Olyan szempontból tanulságos volt a túra, hogy nem gondoltam volna magamról, hogy sikerül végigcsinálni. Sikerült, nagyon sokat mentünk, és ebben az a bosszantó, hogy még csak ne is fogyatam:) Azért számomra láthatóan izmosodtam, meg persze nem utolsó sorban edződtem és barnultam is:). Szóval jó volt.

Más. Ahogy hazaértem egy levél várt az iskolából, augusztus 26-án és 28-án lesz az angol osztályozó vizsgám, úgyhogy elkezdek tanulni rá, mert jóra kell megcsinálnom, hogy érettségizhessek ősszel. Nem tudom miért, biztos valami betegség, de kedvem támadt tanulni is rá. Nem tudom mire vélni.

U.i.: Én is sajnálom.

Képek (gyengébbek kedvéért, kattints és megnőnek:))

Csak gondoltam írok pár sort indulás előtt. Megvolt a mai fogadás vagy valami olyasmi Berci bácsi kertjében a közreműködőknek. Szerintem jó volt, jót szórakoztunk, énekeltünk, ilyesmi. Holnap reggel hatkor indulok túrázni, remélem egy darabban jövök haza. És nem is fagyok meg, mert a hálózsákom ugyan elég vékony, de az adatai szerint nulla fokig nem fogok megfagyni. :)Egyébként rengeteg cuccom van, nem tudom mit pakoltam ennyit. Négykor kelek, úgyhogy inkább most megyek aludni.

U. i.: Remélem jó volt a buli a Laposon.:)

Azt az előzőből kifelejtettem, hogy voltam vasárnap nagymamámmal megnézni a Turandot-ot. Nekem tetszett, azt leszámítva, hogy a női főszereplőnek olyan magas hangja volt, hogy időnként sértette a fülemet. Egyébként a díszlet, a világítás a jelmezek, minden jó volt.

Tegnap meg megnéztem a Marica grófnő próbáját. Hát nem irigylem a „népi egységet”, jó sokat kell ácsorogniuk a színészek miatt. Tegnap már kosztümös próba volt, a jelmezek egy-két kivétellel tetszettek, na meg az óriási piros cipő:) Most megyek pakolni, legalábbis úgy kb. összeszedni, hogy miket viszek a túrára, hogy aztán legyen mit leredukálni, mert úgysem fog minden beleférni a táskámba.

Hát állítólag el vagyok veszve, úgyhogy írok. (mondjuk, bevallom, hogy az illetőnek igaza van abban (csak, hogy örüljön), hogy itt tényleg el voltam veszve).
A kezdeti íráshiányt azzal tudom magyarázni, hogy mivel ez a 100. bejegyzés, igyekeztem neki méltó témát találni, amikor meg eljött volna, akkor nem volt időm írni. Nos, június elseje óta vége lett a sulinak, amit 1-2 kisebb idegösszeroppanást (na jó csak egy volt:)) leszámítva jól jött. Az átlagon 4,46 lett, ami nem annyira rossz, de lehetne jobb is. A bizonyítványomért mellesleg múlthét szerdán tudtam csak elmenni, pedig jún. 19-én volt a biz. osztás, de hát sajnos egyéb elfoglaltság miatt nem értem rá.
Ez nevezetesen egy törökországi út volt, az együttessel. A Felnőtt csoportból 8-an mentünk, 1 fiú:) meg még jó pár csoport képviseltette magát. Én nagyon jól éreztem magam Zonguldak-ban, gyönyörű hely, tengerpart, naplemente, sunshine, barbie… Kár, hogy csak egy hetet voltunk ott, de szerencsére ez is nagy élmény volt. Első nap rögtön felvonulással kezdtünk, végig a főutcán a törökökkel, grúzokkal, románokkal együtt. Még életemben nem láttam egy helyen annyi embert, ráadásul mindenki telefonnal, kamerával, fényképezőgéppel, és mi mentünk elöl… :) Még virágot és konfettit is szórtak. Aki részletesebben kíváncsi rá, szóljon, szívesen mesélek.
23-án éjfél körül indultunk haza, és sikeresen történt valami baj a busszal, úgyhogy hajnali fél 2-től fél 9-ig álltunk, majd elindultunk és 24-én reggel 8 körül itthon i voltunk. Ezek után ki lett adva a parancs, hogy menjünk be az együttesbe este fél10 körül, üdvözöljük a törököket, akik a fesztiválunkra érkeznek, és aztán mehetünk is haza. Namármost a törökök hát nem érkeztek meg 10re, hanem hajnali fél4-re értek ide. A dologban számomra a lényeg, hogy a Führer odajött hozzám még este, és mondta, hogy a tolmács csaj, aki volt velünk Törökországban bárányhimlős lett, szóval „Ugye tudsz tolmácsolni mellettem!?”. Erre mondtam, hogy igen, mert már volt róla korábban szó, hogy a finnek mellett leszek tolmács, tehát nem az angollal volt a baj, hanem azzal, hogy esetleg pihentem volna egy kicsit. Szóval aznap már 5-re itthon is voltam, és 6kor már keltem, tehát csak frissen, üdén.
Természetesen ez egész héten így folytatódott, nem kevés bosszúsággal, bizonyos ember(ek)től való idegbajkapással, 4 órás maximumalvással, 40 fokkal, hülye és béna török sofőrökkel, és mindennel, ami szükséges egy boldog héthez. Na de hogy ne csak a negatívumokat említsem, a törökök aranyosak voltak, meg a csoportommal is kicsit összébb rázódtam. Ja és a legnagyobb meglepetés az egészben, hogy kedden délelőtt az összes külföldi elindult a Folk híd fesztivál utolsó színhelyére, Temesvárra. Délután (miközben szereltük szét az együttesben a nézőteret), egyszer csak kapom az sms-t a török tolmács lánytól, hogy unatkozik Temesváron, és szeretne beszélgetni, ezért írt nekem… Azóta ők már Franciaországban vannak… Nekünk is volt fellépésünk a fesztiválon, mezőségi, szatmári, ami a vártnál messze jobban sikerült. Szóval ennyit a fesztiválról.

Erre a hétre a rohangálás van betervezve anyukámmal, mert vasárnap indulok a Retyezátba túrázni, és addig vannak még elintéznivalók. Holnap megyek az együttesbe, a ruháimért, hogy ne rohadjanak ott egész nyáron a szekrényben, meg biztosítást is kell kötni, meg ilyenek. A héten még ígérem, írok, legalább annyit, hogy „hello”. Erről más is példát vehetne, nem mintha célzás lenne.

Judit

P.S.: Ezúton is köszönet a táncos képekért Dórinak. :)

Ez a hét is aránylag mozgalmasan telt, arról nem is beszélve, hogy csak 4 napot kellett suliba mennem, mert a péntek az idei kinevezett kiránduló nap. Mivel mi már voltunk kirándulni Pünkösdkor, így megkaptuk ezt a napot amit egész hasznosan töltöttem. Délelőtt mászkáltam mindenfelé, visszavittem a kb. egy hónapja lejárt könyveimet, csak az egyszerűség kedvéért két helyre is. Délután meg mentem be az együttesbe, mert ugyan próba nem volt, de fellépés igen. Segítettem a gyerekeknek öltözni, meg hajat is fontam, már egész jól megy a parketta:).
A műsor után kimentünk egy páran a Tisza-partra, aztán Péterke miatt ( :):):P ) majdnem lekéstem az utolsó buszomat, úgy fél percen múlt.
Tegnap meg voltam úszni Csillával, meg Evelinnel, utána meg kimentünk ismét a Tisza-partra. Már emiatt is jó szegedinek lenni, szeretem azt a helyet. (Apropó, ha érdekel vkit itt megnézheti, milyen érzéseket váltott ez ki Adyból, csak mert most éppen ezt kéne tanulnom.)
Ma volt a szokásos ebéd, itt volt nagymamám meg nővérem, ettünk nagyon-nagyon finom cseresznyét, meg megnéztük a Harry Potter első részét, ugyanis nagymamám rajongóvá vált. Komolyan, kb. két hónap alatt elolvasta az összes részt, de úgy, hogy közben én is ott laktam nála 3 hétig, meg unokatestvérem is az egyéves kisfiával.
Holnapra egy német egész éves anyagból való felelés van betervezve, kedden értekező fogalmazás Adyból, pénteket a potom 3 A/4es oldalnyi Ady memoriter felmondása , amik annyira ****ok, hogy azt elmondani nem tudom. Mindegy, megyek is tanulni, mert a hétvégén most ez kissé háttérbe szorult.

U.i.: Péterke, úgy nem nehéz lealázni, ha nem is írsz:P

Rosszul vagyok. :( Már nem tűnik olyan jó ötletnek az a rengeteg pisztácia, amit az elmúlt fél órában ettem meg… :(:(:(

Ma is pötyögök valamit, hogy meg ne szakadjon a háromnapos hagyomány.
Meg hogy addig se kelljen egy kicsit Mill, Burke és Marx ideológiáival foglalkoznom. Meg persze közben a német társalgási dialógusokat dolgozom ki, mivel a némettanárra rájött a „nézzük mit tanultatok idén” láz, úgyhogy majd felelnünk kell egy csomó izgi témából. Ízelítőül: étteremben, állásinterjún, telefonnál, lakásbérlésnél, reklamációnál… Most éppen ezeket gépelem, mert hát ki csinálná meg, ha nem én. Már hallom is, ha véletlenül valaki meglátja tanulás közben nálam a kinyomtatott papírt: „Öö, izé Judit, el tudnád ezt nekem küldeni? Vagy várjál, inkább lemásolom a könyvtárban, de lehet, hogy nem működik a gép. Inkább küldd el. Kösz” Mindig ez van, én szenvedek vele órákat, a többieknek meg még én is küldjem el. De mindegy, már megszoktam, legalább nekik is hasznos. Nagy nehezen előbányásztam a betelt (és mellesleg majdnem atomjaira hullott) füzetemet, hogy anyagot gyűjtsek a nyaralási témához.
Mellesleg ma reggel lefutottuk a Hídkört, és egy perccel és 15 másodperccel csúsztam le az ötös időkorlátjáról, de szerintem még azért ötöst kaptam. Nem mintha számítana.
Ma még vár rám a jó kis valószínűség számítás és kombinatorika (amitől azt hittem, megszabadultam örökre, de nem, mert matekból is ismétlünk) meg persze a kémia, úgyhogy megyek is.

A nagy magányosságban, nem bírom ki, hogy ne írjak. Először is az ebéd mindenkinek ízlett…lehet, hogy szakácskönyvet is írok:) ebéd előtt még takarítottam nagypapámnál, meg kitaláltam, hogy ki kell mosni minden függönyt, terítőt, csipkét és mindent, mert vastagon áll rajtuk, bennük a por. Úgyhogy ki lett mosva két adag cucc, de még bőven lesz mit csinálni. Délután megnéztük a hidat, nem mintha olyan érdekes lenne, hanem a vásárt néztük, ami normális esetben nincs ott… láttunk sok szép és drága, még szebb és még drágább dolgot, de azért jó volt, idén is tartottuk a hagyományt. Holnap, ha minden igaz hídkörrel indítom a napot fél nyolckor. Már nagyon várom, akkora élmény csúcsforgalomban felküzdeni magamat a hídra, aztán hallgatni a dugóban unatkozók dudálását, majd megfulladni a szmogban. Na nem baj, nem siránkozom, inkább megyek tusolni:)

Ma alkottam! Méghozzá én főztem/sütöttem meg az ebédet, illetve ez még nem múlt idő, mert a káposztás, rakottas, sült húsos valami még sül, és remélem jó is lesz. Teljesen egyedül még sosem főztem. Segíteni persze már sokszor segítettem, meg ilyen tésztákat ilyesmit már korábban is csináltam, de ez tök más. :) Csak azért olyan nagy öröm ez nekem, mert mindig csak sütni szoktam, de most itt az áttörés…
Itthon egyébként még mindig megy a rózsaszemzés, sok ember, rohangáltnak, cigiznek … de nem baj, ma vannak itt utoljára.
Úgy hallom most ért ide nővérem is, úgyhogy nem is írok többet, majd esetleg este.

Na hát ma végül is nem jutottam el odáig, hogy tanuljak, de rendet raktam a szobámban. A szekrényemből mindent kipakoltam, rendszereztem és újra összehajtogattam. Kipakoltam a tankönyves szekrényemet is, egy rakat papírt kidobtam, lefűztem a papírjaimat, rendszereztem a dolgozataimat, ilyesmi. Még ma előveszem egy kicsit a fodrász-énemet, és befestem Anya haját, utána még lehet, hogy tanulok egy kicsit.

Hát nem volt vihar. Legalábbis nem Szőregen, most éppen száz ágra süt a nap. Úgy döntöttem, hogy inkább elkezdek tanulni, hogy elfoglaljam valahogyan magam.

Gyönyörű vihar van előkészülőben. Sőt, már zuhog is az eső! Dörög az ég és gondolom villámlik is, csak mivel még világos van, nem igazán látszik, meg különben is ülök a szobámban a redőny meg le van húzva, szóval amennyit így látok… Ma a nagy punnyadásban megvilágosodtam. Szánalmas az életem. De tényleg! Minden pénteken és szombaton este itthon ülök a négy fal között, és nem csinálok semmi értelmeset, azon kívül, hogy sajnálom magam, hogy sosincs semmi programom. Mert van, hogy én nem érek rá 1-2 dologra, de egyébként sem lenne valami mozgalmas az életem. Megyek is és tovább ülök és szenvedek itthon.

Na hát ez is megvolt. A fellépés egész jóra sikeredett, azt leszámítva, hogy esett az eső meg hogy túl hamar odaértünk, így a csoport egy mezőségi improvizációra kényszerült, ami az egyik pár belökésével kezdődött a Führer által. Szerintem ettől függetlenül ügyesek voltak, a szökőkút meg szép:).
Ja és kijelentem, hogy sikerült életem első, egész tűrhető dupla parkettafonását elkészítenem. Olyan büszke voltam magamra:P
Ha már itt tartunk, csütörtökön voltam fodrásznál, igencsak vágott a hajamból, de szerintem tök jó lett. Már nagyon utáltam, hogy olyan hosszú és sok a hajam, amilyen eddig volt, de most elégedett vagyok vele:)
Pénteken megkaptuk az osztályfényképeket, amire a pénzt Csilla szedte be, de mivel ő most Pesten van az olimpiai előkészítőn, így nekem kellett szétosztani a képeket. Imádom az ilyen feladatokat, amikor nincsen rendszerezve semmi meg ilyenek… Azért egy szünet és egy fizikaóra alatt mindenki megkapta a képeket, amit rendelt.
A pénteki próba, szokás szerint nem volt túl eseménydús, azt leszámítva, hogy a csoport sajnos újfent megszavazta, hogy a törököket koleszba vigyük… Ennek persze szép kis ára lesz, és biztos vagyok benne, hogy itthon feleannyiból meg tudnánk oldani a kaját és minden mást egyaránt. Na mindegy, hát ez van.

Ma délelőtt meg itthon szemzik a rózsát, úgyhogy egy csomó ember járkál fel alá az udvaron. Reggel Apa berontott a szobámba, hogy segítsek neki rózsát szedni, úgyhogy nekem is jutott feladat. Azóta kitakarítottam az egész lakást, mosogattam, ilyenek...

Lehet, hogy majd még írok ma, csak hogy lekörözzem Péterkét… (na jó, ez gonosz volt)

Addig is szép napot!